„Aki megment egy életet, megmenti az egész világot” mottóval rendezett felvonulást az abortusz ellen Róma belvárosában a Marcia per la Vita (Menet az Életért) elnevezésű olasz mozgalom. A menettel egy időben „nővédő” szervezetek ellentüntetést tartottak.

Múlt év decemberében Cser István tollából beszámolót olvashattak lapunkban a meddő pároknak reményt adó Na-Protechnológiáról, amely élvezi a katolikus egyház támogatását, kidolgozóját VI. Pál pápa enciklikája ihlette. Mikortól alkalmazhatják a módszert hazánkban is? Kihez fordulhatnak az érintettek? Megkérdeztük a NaPro magyarországi koordinátorait.

A NaPro-technológia (Natural Procreativ Technology) segítsége révén komoly eséllyel válhatnak termékennyé addig meddőnek hitt párok. Nem „csodamódszer”, hanem egy olyan természetes orvosi módszer, amelynek segítségével már sok ezer esetben segítettek olyanoknak is, akik korábban akár többször is részt vettek lombikprogramban, mégsem válhattak szülőkké.

Senki sem tökéletes, mi, felnőttek is hibázhatunk. Sőt, elég gyakran hibázunk is: nemcsak a munkánkban vagy egymás között, hanem a gyermeknevelésben is. Nagyon fontos, hogy ilyenkor tudjunk bocsánatot kérni gyerekeinktől. Ez persze nemes gondolat, de nem biztos, hogy a mindennapi hajtásban sikerül észrevennünk, hogy megbántottuk őket. Ezért mi úgy gondoltuk, megkérjük a gyerekeket: jelezzék, ha úgy érzik, nem szépen szóltunk hozzájuk, ha valamivel megbántottuk, vagy ha más miatti idegességünkben jogtalanul leszidtuk őket, stb.

Képzeljünk el egy árverést, ahol egy egydollárosra lehet licitálni. Kikiáltási ára egy cent. Minden a hagyományos módon történik, egy kivétellel: nemcsak a nyertesnek, hanem az utolsó előtti licitálónak is be kell fizetnie az általa utoljára felajánlott összeget. A nyertes megkapja a dollárt, a másik viszont nem kap semmit – csak fizet.

A fenti játékot és tapasztalatait Martin Shubik közgazdász tette közzé az 1970-es évek elején, hogy bemutassa, hogyan ragadhatunk bele egy teljesen ésszerűtlen versenyhelyzetbe. Shubik, miután társasági összejöveteleken számos alkalommal tesztelte a játékot, arra a meglepő eredményre jutott, hogy a licit általában nem áll meg egy dollárnál, sőt, a leütési ár a bankjegy értékének többszöröse is lehet.

Száz esztendővel ezelőtt, 1912. május 6-án kiadott rendeletével Ferenc József császár megalapította a hajdúdorogi görögkatolikus egyházmegyét. Az országban több helyszínen tartottak megemlékezéseket, családi rendezvényeket a jubileum alkalmából.

Az egykori történelmi eseményre ünnepi üléssel emlékeztek politikusok, püspökök, papok és világiak május 12-én a Parlament felsőházi termében.

Kövér László, a parlament elnöke az ünnepi ülés köszöntőjében a többi közt arról szólt, hogy a keresztényeknek mindig az igazságot kell követniük, bár jól tudják, nem ők az igazság megtestesítői. Tisztában vannak azzal, hogy egy igazság létezik, és életük során azt kell követniük. A történelem ura minden közösségnek és minden nemzedéknek egyetlen leckét ad fel – keresni az igazságot. Ez jelöli ki számunkra, mikor és hol, illetve hogyan szolgálunk.

Idén május 19-én tartják a nyolcvanadik nagymarosi ifjúsági találkozót, amely a magyar katolikus fiatalok legnagyobb múltra visszatekintő, immár negyven esztendeje évente kétszer (májusban és októberben) megrendezett országos lelkinapja. Az új evangelizáció évében megrendezett tavaszi találkozó témája önmagunk evangelizációja. A 16 órakor kezdődő szentmise főcelebránsa és igehirdetője Erdő Péter bíboros.

(A nagymarosi találkozóról következő lapszámunkban riportot közlünk.)  

A bécsi mintára megtartott első rózsafüzér-zarándoklat óta minden évben egyre többen ragadják meg zarándokbotjukat, veszik hátukra elemózsiával, imaszándékokkal megrakott zsákjukat, hogy útra keljenek, és keresztény hitük megvallásával Krisztushoz hívják embertársaikat, szeretetközösségük megmutatásával pedig jellé váljanak a világ számára. A gyermekes családok, fiatalok, idősek, budapestiek, vidékiek és külföldiek a város öt helyszínéről, kilenc irányba indulva, a forgalmas helyeket elkerülve, csendesebb utcákon, tereken átkelve, erdei, mezei ösvényeken haladva jutottak el május 12-én a találkozási pontokra, ahol estére bezárult az imádság- és fáradtságszemekből összerakott élő rózsafüzérlánc a főváros körül.

Országszerte több városban csatlakoztak az élő rózsafüzér-zarándoklathoz. Kaposváron például hét templom mellől indultak el a hívek a százéves Szent Imre-templom vezetőségének felhívására. A somogyi megyeszékhely szellemi megújulásáért mondott imába Szita Károly polgármester is bekapcsolódott. Karonülők és kerekes székesek, mankóval és bottal járók is részesei voltak a plébánosok, káplánok vezette utcai evangelizációnak. A járókelők egy része meghökkent, majd mosolyogva sétált tovább a hangosan imádkozó, vidám katolikusok láttán. Némelyek az ablakból integetve vagy padon ülve csatlakoztak a hitüket nyíltan vállalók rózsafüzér imájához. Az esti misén – amelyen az Eucharist együttes szolgált – Varga László, a Szent Imre-templom plébánosa azt mondta: élete legboldogabb napja ez, hiszen a város plébániái az egységet építve most sokat tettek a „szellemi Csernobil” ellen.

Pünkösdi virrasztásra és imádságos Lélek-várásra hívják a híveket magyar hazánkért a kapucinus ferences szerzetesek. A több mint százéves hagyománnyal rendelkező Lélek-várás május 26-án, szombaton 18 órakor szentmisével kezdődik, és 27-én, vasárnap hajnali négy órakor szentmisével fejeződik be.

Állok Istenért, egyházért, hazáért – szerény, „csendes” kamara-kiállítás látható május eleje óta a bécsi Collegium Pázmáneum kápolnájának előterében. Húsz tabló mutatja be a százhúsz éve született Mindszenty József életének, lelkipásztori hivatásának állomásait – és a (magyar) történelmi hátteret.

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) május 7. és 10. között rendezte meg a katekézis XII. nemzetközi kongresszusát, amelyen részt vett Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke, Janka Ferenc, a testület főtitkárhelyettese és Udvardy György pécsi megyés püspök is. A közelgő hit éve és a Katolikus Egyház Katekizmusa megjelenésének huszadik évfordulója jegyében megtartott rendezvényen harminc ország püspöki konferenciái vettek részt. A gyerekek elsőáldozási és a fiatalok bérmálási felkészítése állt a megbeszélések középpontjában.

Kétméteres, tűzpiros hátizsákok jelezték a Rajna menti Mannheim belvárosában a kilencvennyolcadik német katolikus nagygyűlés közeledtét. A háromszázezres nagyváros gazdasági és kulturális központ, lakosságának huszonkét százaléka nem német nemzetiségű.

XVI. Benedek pápa A názáreti Jézus című könyvének harmadik kötete, mely Jézus gyermekségtörténetéről fog szólni, valószínűleg csak 2013-ban jelenik meg. Az amerikai National Catholic Register május 3-án Federico Lombardi szentszéki szóvivőre hivatkozva azt is közölte, hogy addig új enciklika megjelenése sem várható, ugyanis nehezen képzelhető el, hogy a kézirata idén nyáron elkészül.

A XX. Szent István Könyvhéten május 14-én Erdő Péter bíboros, valamint Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök, a Stephanus Alapítvány elnöke átadták a 2012. évi Stephanus-díjakat. Teológiai kategóriában Dolhai Lajos teológusprofesszor, irodalmi kategóriában pedig Barna Gábor néprajztudós kapta a kitüntetést.

A Stephanus-díj idei teológiai kitüntetettje a hatvanéves Dolhai Lajos áldozópap, egyetemi magántanár, az egri érseki hittudományi főiskola rektora, akinek papi élete hamar eljegyeztetett a teológia tanításával és a papneveléssel. A papságra készülőket tanítani és nevelni minősített lelkipásztori feladat, fokozott és állandó önképzést követel. Dolhai professzor állandóan képezte magát, nemcsak azért, mert ez hivatalbéli kötelessége volt, hanem sokkal inkább azért, mert örömét lelte az isteni igazság kutatásában. Megsejtette ugyanis a szent tudományoknak azt a sajátosságát, miszerint a hitletétemény valóban katolikus értelemben vett kutatása nemcsak szabadabbá teszi az embert, de valamiképpen részt is ad a szent tudományok küldetéséből, ami az egyházi életnek mintegy élő lelkiismeretévé avatja odaadó művelőjét.

A XX. Szent István Könyvhéten május 14-én Erdő Péter bíboros, valamint Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök, a Stephanus Alapítvány elnöke átadták a 2012. évi Stephanus-díjakat. Teológiai kategóriában Dolhai Lajos teológusprofesszor, irodalmi kategóriában pedig Barna Gábor néprajztudós kapta a kitüntetést.

– Szolgálni legjobb igyekezetem szerint ott, azokat, akik közé a gondviselés állított: szűkebb-tágabb közösséget, nemzetet,
magyarságot, egyházamat. Eleget tenni állapotbeli kötelességeimnek. Ez a közösség számomra a család, a szűkebb szülőföldem, Kunszentmárton és vidéke. Szakmai szempontból önmagam állandó képzésével művelni a néprajz sajátos területét, a vallási kultúrát vizsgáló szakrális néprajzot. A kutató ember számára a megismerés az igazság keresését jelenti. Felismerni Isten tetteit és elgondolásait a kutatott területen, ezáltal közelebb kerülni Hozzá. Emberként ez a feladatom.

Öt magyar honvéd kapta meg a végtisztességet április 13-án a rudkinói katonai temetőben. A doni visszavonuláskor az orosz falvakban elesett katonák újratemetési szertartására honvédelmi küldöttség utazott Magyarországról Voronyezs megyébe.

A Bíró László katolikus és Jákob János protestáns tábori püspök, valamint a Pjotr Zaharovics Petrov, a voronyezsi metropolita vikáriusa által celebrált gyászszertartás előtt beszédet mondott Hende Csaba honvédelmi miniszter is. Az öt áldozat közül Éder Lajos és Joó János somogyi, valamint Baumgartner Ödön Veszprém megyei honvédet azonosították.

Látszólag apróhír ez a számos külföldi esemény között. Ám a rövid értesítésből kiérződik, nem akárkik jöttek össze a díjátadásra, s nem akárki kapja. Látszólag bulvárhívság a gyönyörű Binoche szereplése is (kevesen ismerik a színművésznő vallomását: Mallász Gitta könyve mentette meg depressziójából). A hír hátterében egy nagy lélek s egy különleges könyv áll.

– Az iroda megnyitásával régi álmot valósítottunk meg, és komoly lépést tettünk annak érdekében, hogy az egyházmegye az eddiginél jelentősebb társadalmi szerepet vállalhasson, és a tizennégy–huszonkilenc évesek, e fontos korosztály felé nekik szánt programokkal, szolgáltatásokkal nyitni tudjon.

A természettudományos kritériumok szerinti érvelés elsődlegessége, csaknem kizárólagossága egyidős a modern világ kialakulásával. Az évezredes, ősi tudások szerint valaminek az igazságát nem a kísérleti úton való bizonyítottság és nem is a logikai következtetés hibátlan tisztasága jelentette, hanem az állítás mögött álló tekintély. A vallási világban a legfelsőbb tekintély az istenség. Igaz az, ami az istenség kinyilatkoztatásával egybevág, pontosabban azzal, amit képviselői azzal egybevágónak hirdetnek.

Marton Boldizsár fiatalkori önéletrajzi regénye az első világháborúban, az albán fronton játszódik, s nemcsak az izgalmas és borzongató kalandok miatt érdekes, hanem azért is, mert írója megtérése után korábbi irodalmi tevékenységét teljes egészében megtagadta. Marcell atya, a későbbi kármelita szerzetes ezt a regényt elégette. Talán azért, mert más nézőpontból tekintett múltjára s annak minden egyes darabkájára. Megtalálta Istent, s úgy vélte, ő maga elég.

Bizonyára sokan látták már az Új Ember olvasói közül Xavier Beauvois Emberek és istenek című alkotását. A film középpontjában az algériai Tibhirine trappista szerzetesei állnak, akiket szélsőséges iszlamisták fenyegetnek. Bár mindenki arra szeretné rávenni őket, hogy hagyják el kolostorukat, mégis maradnak, így válnak az erőszak áldozataivá. Az ő perjelük volt Christian de Chergé, akinek gondolatait Bruno Chenu, a La Croixfőszerkesztője gyűjtötte egybe, melyeket a Bencés Kiadó jóvoltából most magyarul is olvashatunk.

– Az egyesület a honlapján – www.egyuttazeletert.hu – olvashatók alapján arra törekszik, hogy azoknak a várandós nőknek segítsen, akik bajként élik meg, hogy teherbe estek – vagyis mindig konkrét élethelyzeteket próbál kezelni. Egészen más azonban egy társadalom egészének helyzete, az arra való hatásgyakorlás szándéka, amely a brüsszeli konferencia egyik legfőbb témája volt. Milyen eszközöket vélnek alkalmasnak e szélesebb összefüggések befolyásolására, egyáltalán feladatuk-e, hogy ezekkel foglalkozzanak?

– Fontos, hogy tisztában legyünk vele: a gyermekvállalás soha nem csak az egyes nők problémája, akik hozzánk fordulnak. Az igaz, hogy ők sokszor nagyon egyedül érzik magukat, de már ez is társadalmi probléma, és sok szempontból következménye is társadalmi problémáknak. Meggyőződésünk, hogy ha egy nőt szeretet vesz körül, nem akar lemondani a gyermekéről. Ám manapság sajnos az európai társadalmakban, amelyek az abortuszt bevett eszköznek tekintik a krízishelyzetek orvoslására, a bajba került nőknek jószerivel nem is kínálnak más megoldást.

Áder János köztársasági elnökmájus 10-i beiktatásán a „belső békét megteremtő kiegyezésre” szólított fel az egymás iránti tisztelet szellemében. Az ünnepségen négy egyházi vezető, köztük a külföldön lévő Erdő Péter bíboros képviseletében Ternyák Csaba egri érsek adott áldást hazánkra.  

 – Magyarország két legjelentősebb problémája a nagyon alacsony születésszám és foglalkoztatás, s e kettő összefügg. Utóbbi a férfiakra és nőkre egyaránt igaz. Olyan munkára van szükség, amelyet a munkavállalók el tudnak és el akarnak végezni, illetve olyan munkavállalók kellenek, akiket a munkaadók foglalkoztatni tudnak. Tehát a két szereplő igényének találkoznia kell. Az igényekre hathat a külvilág a gazdasági szabályozókkal, de az alapjukat természetesen nem ez adja.

Szeretem a fiatalokat.
Szépen hangzó kijelentés ez, habár ott rejtekezik benne némi öndicséret: milyen jó ember is vagyok én, amiért kedvelem az ifjabb korosztályt. De van vele más baj is. Álságosan általánosító. Mert a – teszem azt – lusta és pökhendi fiatalok iránt kevés jót érzek. Így persze megsértem a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” törvényét, de ezt is megpróbálom kicselezni: ők nekem nem felebarátaim. (Majd az illetékes elöljáró odafönt eldönti, mit mér rám mindezért.)

A buszon ülő ifjakat – hölgyeket és urakat – bizony nem szerettem.

Öreg pár kászálódott föl a lépcsőn. Már nem fürge, de még jól mozgó néne és bottal is bizonytalan, reszketeg bácsika. Az asszony csodás türelemmel, szeretetteljes hangsúlyokkal irányítgatta férjét. Féltette nagyon: el ne ess, vigyázz, ülj le hamar! – mondogatta.

Figyelemmel kísértük fontos nemzeti intézményünk, a Magyar Tudományos Akadémia száznyolcvanharmadik közgyűlését. A Széchenyi István gróf által alapított intézmény máig azért olyan fontos számunkra, mert nélküle aligha számíthatunk arra, hogy „behozzuk” európai elmaradottságunkat.

A közgyűlésen jó hangütésként értékelhettük az akadémia fizikai kutatóközpontja és a genfi központú CERN együttműködésével Budapesten megvalósuló negyvenmilliárd forintos informatikai eszköztelepítés hírét.

Akár hiszik, akár nem, valami hallatlanul izgalmas történt velem: elfogyott otthon a gyufám. A világ egyes országaiban ez persze szörnyen unalmas, szóra sem érdemes esemény lenne – de mifelénk, Pannóniában még a legegyszerűbb dolog is bonyolult, a rutinnal itt semmire sem megyünk, az unalom úgyszólván kizárt. Sietve hozzá kell tennem, hogy nem holmi közönséges gyufáról van szó, nem bizony: hosszú szárú, úgynevezett biztonsági gyufáról, melyet gáztűzhelyek sütőjéhez használunk, netán a gázkazán őrlángjának meggyújtásához.

Nem a talpfák között fejét felütő gazról van szó, hanem az Európa városaiban egyre többfelé megjelenő füvesített villamospályáról. Az elmúlt néhány évben hazánkban is számos alkalommal felmerült ez a lehetőség a közösségi közlekedés korszerűsítése kapcsán. Szegeden már meg is valósult – és a legújabb hírek szerint 2013-tól a fővárosban is kialakítanak füvesített szakaszokat az 1-es villamos pályafelújítása során.

Varietas delectat. A változatosság gyönyörködtet – tartja a régi, állítólag Marcus Tullius Cicero, az író, filozófus De Natura Deorum (Az Istenek természetéről) című művéből származtatható mondás. Valóban így van. Szebbnek látjuk a tarka virágos rétet, mint az egyszínű, zöld kaszálót, a változatos házakkal és kertekkel mozaikos külvárost, mint az egyforma panelépületeket, a kreatív munkát a monoton szalagmunkánál, a sziporkázó rétort a fakó előadónál, a változatos tájat a kilométerekre nyúló kukoricatáblánál. Mi lehet az oka annak, hogy a sokféleséget szebbnek találjuk az egyhangúságnál? Nem tudom. Úgy tűnik azonban, hogy az életközösségek és az ökoszisztémák normális működéséhez a változatosság, például a fajok sokfélesége nagyon is szükséges.

Sorozatunkban eddig általánosságban jártuk körül az új evangelizáció témáját. Acél az volt, hogy ráérezzünk az új evangelizáció „ízére”, s ne csak kívülről, távolságtartással szemléljük ezt a fogalmat. A következő néhány részt az egyház és a „tömegtájékoztatás” kapcsolatának szenteljük, hiszen az új evangelizáció ügye nagyon sokszor ezen a területen jut sikerre – vagy bukik el. A tömegtájékoztatás szóról már eszmélkedtünk korábban. Most szeretnénk néhány lépést tenni előre.

Varsóban műemléket állítottak Ryszard Siwiec lengyel filozófus, tanár tiszteletére, aki 1968. szeptember 8-án egy nyilvános ünnepségen felgyújtotta magát, tiltakozásul a Varsói Szerződés csapatainak csehszlovákiai beavatkozása ellen. A most május 8-án felavatott emlékmű – amely a júniusban kezdődő labdarúgó-Európa-bajnokság egyik színhelye, a varsói sportaréna bejáratánál áll – egy sötétszürke, két méter magas gránitobeliszk, a Prágában néhány évvel ezelőtt átadott oszlop nagyított mása.

Várjuk olyan olvasóink jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának az Új Ember sajtóapostoli munkájához. Több évtizedes tapasztalatunk, hogy a katolikus sajtó terjesztése, kiadványaink, szóróanyagaink eljuttatása régi és reménybeli új olvasóinkhoz a papság munkáját segítve, a hívek közreműködésével valósulhat meg a leginkább.

Egyik országos napilapunk utazó riportere Visszatérés a nagyhéten címmel írt beszámolót idegen földön közel hatvan éve elhunyt írónk földi maradványainak kihantolásáról és hazaszállításáról. A Madrid környéki temető hangulatában fogant cím akaratlanul is az író egykori költőtársának Nagycsütörtök című költeményét idézte a riporter emlékezetébe. A címválasztást és az asszociációt akár sajátos véletlennek is tekinthetnénk, hiszen 1939 márciusában Nyirő József maga is hasonló – Dsida Jenő – hazatér… – címmel tartott beszédet azon az emlékesten, amelyet a fiatalon elhunyt költő sírhelye javára rendeztek.

A világhírű osztrák karmester, a nyolcvankét éves Nikolaus Harnoncourt a Münchner Merkurban május 8-án megjelent nyilatkozatában azt mondta, nem tud különbséget tenni vallásos és világi zene között. „Nem ismerek a természetfölöttitől elszakadt művészetet.” Harnoncourt május 10-én vette át a bajor katolikus akadémia Romano Guardini-díját. Guardinihez hasonlóan fiatalkorában ő is sok mindent merevnek látott a katolikus egyházban. De nem a hittel került szembe, inkább bizonyos formáktól idegenedett el. Így például az édeskés szertartások nem tetszettek. A Guardini által is előkészített zsinati liturgikus reform nagyon érdekelte, és igyekezett olyan templomokba járni, ahol azt jól alakították. A Guardini-díjjal nemcsak karmesterként tüntették ki az idős mestert, hanem mint világunkat értelmező gondolkodót is. (KNA)

Riccardo Muti vezényelte május 11-én a római Operaház zene- és énekkarát azon a hangversenyen, amely Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök ajándéka volt XVI. Benedek pápa megválasztásának hetedik évfordulójára. Vivaldi Magnificatja és Verdi Stabat Matere szerepelt a műsorban, Daniela Barcellona mezzoszoprán szólójával. Daniel Barenboim, a milánói Scala főzeneigazgatója (s egyszersmind a berlini opera főzeneigazgatója) június 1-jén vezényli a pápa tiszteletére a Scalában Beethoven IX. szimfóniáját. A pápa ugyanis június 1-jétől 3-ig Milánóban lesz a családok világkongresszusán. (KAP)  

Paula nyolcvankét éves asszony, függőleges ráncokkal az arcán. Az egyik térdét megoperálták, ezért mankóval jár – ha arra kerül a sor. Nagy nehezen, de megfőzi a vacsorát férjének és magának, délre szendvicseket esznek, reggelire teát és kását. Paula a nap nagy részét könyvjelzők készítésével tölti, díszes könyvjelzőivel egy évben többször is megörvendezteti tágas családját és még tágasabb baráti körét. Az utóbbiak főleg templomlátogatók, jámbor családanyák vagy megtért drogosok.

Virágos időkre termett a meglévő,

de még bokrokba bújt a fény.

Fürkésző hallgatást kívánt a világ,

s a szelíd szél

ápolta pázsiton

Egyél harmatot.

Vegyél mandalát.

 

Neved legyen Május Márti.

Rossz fát tegyél sok jó tűzre.

Legyél szín- és tarkapárti.

Ennyit tegyél egyelőre.

 

Igyál esőt.

Vigyél vissza.

Chilében nem voltam soha.

Áll ott egy szép nő egy parkban.

Szétszórja hangját a tenger.

Semmivé ringatja lassan.

Száz évig nézném a nyakát.

Az emberben él egy dallam.

Chilében nem voltam soha.

Áll ott egy szép nő egy parkban.

Szétszórja hangját a tenger.

Semmivé ringatja lassan.

Száz évig nézném a nyakát.

Az emberben él egy dallam.

Te dúrban sóhajtasz, én mollban hallgatok.

Mérges növények merülnek alá ijedtükben,

illatukat döntő nagy virágok húzódnak össze

kicsire, fáznak, figyelnek kivárásra játszva.

Mi vagyunk körülötted, a növények, meg én.

Rónay Györgynek, a Nyugat harmadik nemzedéke kiemelkedő alkotójának, a mélyen hívő katolikus írónak szinte minden regénye, elbeszélése kiválóan alkalmas lenne a megfilmesítésre. Ennek oka Rónay bravúros cselekménykezelése, a cselekményidő filmszerű váltogatása, a számos művében alkalmazott, a filmkészítés vágástechnikájához hasonlatos szerkesztésmódja, és nem utolsósorban kiváló személyiségteremtő képessége. Rónay hősei sokoldalúan jellemzett, élő emberek, akiknek egyediségében az író képes fölmutatni az általános emberit. Mindennek ellenére Rónay epikus műveiből eddig csak két filmes földolgozás készült: egy fekete-fehér nagyjátékfilm 1966-ban és egy színes tévéfilm 1994- ben. Fábri Zoltán talált rá elsőként Rónay világára, ő rendezte az eddigi egyetlen mozifilmet az Esti gyors című regényből.

Egyszer egy hegymászót megkérdeztek, miért indul el meghódítani a csúcsokat. Mert ott vannak – hangzott az egyszerű válasz. Az igazság azonban valószínűleg összetettebb. Simon Yates és Joe Simpson angol hegymászók 1985-ben nemcsak azért szerettek volna eljutni a perui Andok Siula Grande magaslatára, mert ott volt. Arra vállalkoztak, hogy olyan úton indulnak el, amelyen még senki nem járt: a nyugati, szinte teljesen függőleges falon. Arra egyikük sem gondolt, hogy olyan megpróbáltatásokban lesz részük, melyet érdemes leírni – Magyarországon a Park Kiadó Zuhanás a csöndbe címmel jelentette meg az élménybeszámolót –, sőt, megfilmesíteni is.

Már az állomáson gyaníthatja a turista, hogy híres építészéről, Palladióról nem feledkezett el Vicenza: a közelben lévő bevásárlóközpont az ő nevét viseli. Elhagyva tájékoztató táblába botlunk, amely körsétára hív: a térkép Palladio épületeit mutatja megszámozva. A túra végigvezet a városon, átszeli a Palladio utat, elhalad a Palladio sportszerbolt előtt, és egy ideig pihenni hagy a városi tanács épülete, a Basilica előtt. A körséta gyakran keresztez egy másikat, amely a római emlékeket mutatja be a látogatónak.

Ám ki is volt valójában e híres építész, akinek egy város köszönheti a létét?

Éremesélyeseinket bemutató sorozatunkban az eddigiektől eltérően most egyszerre három versenyzővel is megismerkedünk. Lássuk a cselgáncs magyar királynőit!

Az április végi Európa-bajnoksággal lezárult a dzsúdósok számára az olimpiai kvalifikációs verseny, így kiderült, négy női versenyzőnk is érdekelt lesz Londonban: Csernoviczki Éva (48 kg), Karakas Hedvig (57 kg), Mészáros Anett (70 kg) és Joó Abigél (78 kg) is tatamira léphet az olimpián.

Andris fiammal és feleségével április 29-én látogattunk a Tolna megyei tavakhoz. Egyikünk sem járt még itt, de Andris határozott céllal jött, a berki poszátát szerette volna megtalálni. Ez a mediterrán elterjedésű madár már több alkalommal előkerült a Dunántúl vizeinél, első hazai költését 2003-ban éppen Andris bizonyította a Kis-Balatonon. A tavak a Koppány-patak völgyében, a folyás két oldalán terülnek el, egyik oldalon lankás dombra felnyúló, vadrózsával és virágzó galagonyabokrokkal tarkállt legelő, a másikon erdők határolják. Ezek egyikében gémtelep rejtőzik.

Legkisebb unokám, Gabriella sokat volt velem. Alig múlt két és fél éves, szépen beszélt már, együtt mondtuk a miatyánkot. Amikor elértünk a „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” sorhoz, Gabi közbeszúrta: és akkor megesszük, ugye Mama?, majd aranyosan folytatta tovább.

A feltámadt Jézus negyven napon át megjelent tanítványainak, hogy megerősítse őket hitükben, majd küldetést adva nekik művének folytatására „fölment a mennybe, és az Isten jobbján foglalt helyet” (Mk 16,19). Márk evangélista röviden csak a hitvallásunkban is szereplő lényeget említi az Úr mennybemeneteléről. Lukács az Apostolok cselekedeteiben részletesebben, szemléletesen írja le az eseményt. Miután Jézus megígéri a Szentlelket, és elküldi övéit az egész világra, hogy tanúskodjanak feltámadásáról és hirdessék az evangéliumot minden népnek, „szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el őt szemük elől”.

Ha a liturgia a hang, cselekvés és csend lüktetéséből épülő templom, akkor nagy figyelmet érdemel az a mód, ahogyan a hang megszületik, és az a személy, aki ennek eleven eszköze lesz. Az istentiszteleten való felolvasás és éneklés szent feladat, ahogyan azt a II. vatikáni zsinat liturgikus konstitúciója is megfogalmazza: ...a lektorok... és a kórus (szkóla) tagjai valódi liturgikus szolgálatot végeznek (SC 29). Ez azt is jelenti, hogy Isten eszközként használja a felolvasó és énekes személyét, hogy a liturgiában Ő maga cselekedjen, üdvözítse az összegyűlt közösséget.

Görögkatolikus egyházunk az ősi hagyományhoz ragaszkodik, amikor a húsvét utáni negyvenedik napon ünnepli Jézus Krisztus mennybemenetelét. Az ünnep magyar elnevezése – áldozócsütörtök – nem fejezi ki a lényeget, ugyanis csak arra utal, hogy hajdanán ez volt a kötelező húsvéti szentáldozás utolsó napja. A Szentírás ugyan igazolja a negyvenedik napot (ApCsel 1,3), de az első három évszázadban még együtt ünnepelték a teljes húsvéti misztériumot, s csak a pünkösd önálló ünneppé válása hozta magával a mennybemenetel külön megünneplését is.

Rita Casciában született 1381 körül idős szülők gyermekeként. Egyszerűségben és istenfélelemben nevelték. Már nagyon fiatalon érezte a vágyat a szerzetesi hivatásra. Szülei azonban, valószínűleg kényszerhelyzetben, odaígérték a kezét egy helybeli ifjúnak, aki a kortársak szerint vad és erőszakos ember volt. Ritának férjhez kellett mennie hozzá.